Hogy mi?Ez volt az első mondat ami eszembe jutott a kérdés után.-Egy pillanat-szóltam oda,amit ő egy bólintással jelzett.Kétségbeesetten indultam szüleim felé,akik nem értették mi történt,ezért gyorsan elmagyaráztam nekik az egészet.
-Kicsim!Ez egy óriási lehetőség és nem kell ott lent a pálya mellett félned,hiszen tele van biztonsági őrökkel.Menj nyugodtan mi itt leszünk fönt!-simogatta meg édesanyám a vállam,miközben apa biztatóan mosolygott.
-Rendben,de várjatok meg egy pillanat!-lesiettem a lépcsőn egyenesen a szervező felé.
-Elfogadom...-kezdtem el,mire neki felcsillant a szeme-De!Van egy feltételem!-emeltem fel a mutató ujjam.
-Bármit megteszünk!-látszott rajta,hogy tényleg kéne nekik egy beugró Gundel Lajos helyett.
-Szeretném,ha a családom és a barátaim,összesen hét személy,le kerülnének az első sorba,úgy hogy vegye őket a tévé és még a hangulat is jó legyen.Ez lehetséges?-kérdeztem.Pár percig elgondolkozott,majd intézett egy telefonhívást,amit én nem értettem ugyanis franciául hablatyolt valamit,majd végül hozzám fordult.
-Elintéztem.Szóljál nekik,a kollégám pedig elvezeti őket a helyükhöz!Te pedig majd kövess engem!-mondta,azzal vigyorral az arcomon sprinteltem fel a lépcsőkön.
-Van egy jó hírem!-kezdtem el-A legelső sorbor nézhetitek a meccset!-fejeztem be mondani
valóm,mire ők elkezdtek ölelgetni engem.Lesiettünk,ahol már várt is ránk a két szervező.
-Ügyes legyél a meccs után találkozunk!-ölelt meg Kata,majd ők elindultak az újdonsült helyükre,míg én elindultam az idézőjeles színfalak mögé.Megkaptam a mikrofonom elmagyaráztak mit is kell csinálnom,és még kaptam egy mini fülhallgatót amin keresztül,majd szólnak,hogy mikor vesz a kamera és,hogy mikor kell beszéljek.Még volt egy kis időm a "fellépésemig",ezért elővettem a kamerám.
-Sziasztok!Whááá!El sem tudjátok hinni mi történt velem.Az előbb megkeresett az egyik itteni főszervező és felkért arra,hogy ezen a meccsen legyek Gundel Lajos beugrója!El sem hiszitek mennyire nagy extázisban vagyok.Természetesen mindent le fogok videózni,hiszen ez nekem is új.Ha lesz lehetőségem bemutatom nektek a fiúk öltözőjét,és még az is lehetséges,hogy interjút is készítek velük-folytattam volna tovább beszédem,de sajnos,vagy nem sajnos szólt a szervező,hogy mennünk kell.
-Rebeka!Te jössz!-kiáltott.
-Na skacok,most átadom a kamerámat az egyik szervezőnek,aki felfogja venni a bevonulást meg ezeket,de aztán természetesen én fogom venni a történéseket,de akkor át is adlak titeket!-adtam oda az egyik női szervezőnek,majd még egyet hátraintegetve,megfogtam a mikrofont,és kiléptem a hatalmas stadionba.A másik oldalon láttam,hogy az izlandi közvetítő is ugyan így tett.Végig nézve rajta,teljesen különböztünk. Körübelül 30-as éveiben járó férfi lehetett,vörös hajjal.Izlandi szurkoló mez féleség volt rajta,ugyanis tudni illik náluk nincs gyártva külön ilyen póló. A zöld füvön lépkedve hallgattam ahogy az izlandi "műsorvezető" hablatyol valamit.Mire a végére ért elfoglaltam a helyemet,majd meghallottam az első utasítást a "fülemben".A kamera már vett is engem,így számhoz emeltem a mikrofont és beleszóltam.Ahogy páran megpillantottak,páran felsikítottak és hatalmas taps töltötte be a stadiont.Nagyon jól esett.
-Sziasztok! Mint láthatjátok a mai meccsen nem Gundel Lajos fog közvetíteni itt a helyszínen ha nem én. A fiatalabb generáció és pár idősebb is ismerhet, mint ahogy azt hallottam,de aki nem ismerne annak bemutatkozok. A nevem Kerner Rebeka Dorina,más néven Cherry McGerice. A mai meccsen az én hangomat fogjátok hallani a szünetekben,a cseréknél és a meccs előtt vagyis most.Úgy hallottam az Izlandiak kihívtak minket egy hangpróbára.Ennek annyi a lényege,hogy majd amikor én háromig számolok mindenkinek nagyon hangosan kell kiáltania.Aki nagyobb hangerejű lesz,az nyeri meg ezt a versenyt!Mutassuk meg az Izlandiaknak,hogy nem csak a fociban verik le őket a magyarok!-hatalmas sikoltás fogadta ezt a mondatot,majd elkezdett számolni az izlandi.82.2 százalékot ért el,ami valljuk be nem annyira rossz.
-Verjük le az Izlandiakat!Háromra egy hatalmas nagy sikítást,üvöltést,dobolást kérek!Három,kettő,egy!-fejeztem be a számolást,majd minden egyes Magyar szurkoló hatalmasat kiabált.Zengett az egész stadion.Ha nem vett volna a kamera,akkor tuti elbőgtem volna magam.Hogy miért?Mert annyira jó látni,ahogy a Magyar Nemzet így össze fogott.Az ordítás meg is hozta gyümölcsét,ugyanis 98.7 százalékot hozott össze a magyar szurkoló csapat.Felsőbbséggel aláztuk le őket.
-Úgy látszik ma nagyon jó formában vagytok!-dicsértem meg a szurkolókat.Eközben meghallottam,ahogy megszólal a fülemben lévő kis fülhallgató,amelyben azt mondták,hogy közöljem a szurkolókat,hogy meg jött a magyar csapat.Az izlandiak már voltak kb. fél órával ezelőtt itt-Szeretnék mindenkit megkérni,hogy nézzen a hatalmas kivetítőre,mivel megérkezett a magyar csapat!-mutattam a fönti nagy vászonokra,majd a kamerák átkapcsoltak oda.Összesen öt kamera vett.Kettő volt azért felelős,hogy lássanak a kivetítőn,kettő pedig azért,hogy a magyar tévék is lássanak,a maradék egy pedig természetesen az én saját kamerám.A következő pillanatban beléptek a magyar focisták.Kikapcsoltam a mikrofonom,majd én is elkezdtem ujjongani,úgy mint a többiek.Hatalmas tapsvihar fogatta őket,és nem bírtam ki,hogy ne kezdjek el egy szurkolást.,Bekapcsoltam a készüléket a kezemben majd belekezdtem.
-Szerintem a fiúk szeretnének hallani egy nagyon nagy szurkolást-hangomra mindegyik fiú rám kapta tekintetét,ami cseppent sem volt kínos.Áhh...Dehogy-Mi lesz ha én azt mondom,hogy Hajrá!-elvettem szám elől mikrofont és tömeg felé tartottam.
-Magyarok!-kiáltották tök egyszerre a szurkolók.Ezt még eljátszottuk párszor majd a fiúk elmentek öltözni.Nekem most egy ideig nem volt semmi dolgom így elmehettem vissza a backstagebe,ahol ettem és ittam is egy kicsit,majd a kamerámmal és a telefonommal vissza térve sétáltam a pálya szélén.Snapchatre levideóztam mindent,majd végre előkerült a kamerám is.Először a "tájat" videóztam le majd megfordítottam a kamerát.
-Itt is lennék a pálya szélén.Hatalmas hangulat van a csarnokban,és nem tudom,hogy mennyire hallotok,de azért megpróbálom túl kiabálni ezt a nagy ricsajt.Nagyon sokatokkal találkoztam és rettenetesen jól esik ez nekem,ha hiszitek ha nem,nekem sokkal nagyobb öröm találkozni veletek,mint nektek velem.Most viszont mennem kell ugyanis,szóltak,hogy a fiúk felöltöztek és mennem kell bemutatni a népnek az öltözőt!-átadtam a kamerám a lánynak aki az előbb is felvette a "beszédem".A kamera forgott,és követett is ahogyan mentem folyosón.Ha jól tudom ezt a magyar tévé és a kivetítő is fogja közvetíteni.A fehér folyosó végén egy hatalmas nagy tér volt,ahol rengeteg öltöző helyezkedett el.A magyar öltöző ajtaja piros színű volt, rajta fehér,nagybetűvel volt kiírva, hogy HUNGARY.Illedelmesen bekopogtam,majd hallottam egy férfi kórust,hogy mehetek.A szívem a torkomban dobogott annyira izgultam.Megszorítottam utoljára a mikrofonom nyelét,majd a kilincset megfogva lassan benyitottam.A pirosra festett ajtó kinyílt,én pedig megláthattam az egész magyar foci csapatot.Beléptem,mire minden szem rám szegeződött.Ha eddig nem volt kínos a helyzet,na most az lett.Annyira féltem,hogy elcseszek valamit,hogy alig mertem megszólalni.A kamera már forgott,így erőt vettem magamon és beleszóltam a kezemben szorongatott mikrofonba.
-Újra itt is lennék,viszont most nem a pálya szélén láthattok,ha nem a fiúk öltözőjében.Gyorsan meg is mutatnám nektek hogyan is néz ki a fiúk öltözője!-hiperszuper gyorsan megmutattam,majd a kamerások kimentek,nekem meg azt mondták,van egy fél órám a fiúkkal beszélgetni.A kamerámat vissza kaptam,a nézőimnek is külön levideózta a helyiséget,majd helyet foglaltam egy üres helyen,ami jobban megnézve Nagy Ádámé volt.
-El sem tudjátok hinni,hogy mennyire izgulok!-mondtam alig halhatóan,de még is tudomást szereztek róla,ugyanis hirtelen mindenki körém gyűlt. Mellettem a híres Dzsudzsák Balázs foglalt helyet,míg másik oldalamon Németh Krisztián ült.Dzsudszi megérintette a vállam majd mindenki kitört a nevetésből.
-Hey!Igen is nagy szó,hogy most itt ülhetek!-próbáltam komolyan venni,de nem bírtam.Hangos nevetésben törtem ki.Már kb. tíz perce beszélgettem,amikor is meg mertem kérdezni,hogy hol az istenbe van Ádám.
-Ádám!-üvöltötte el magát Király,de semmi.
-Várjatok tudjuk mire jön elő-nevetett Szalai.
-Na mire?-kíváncsiskodtam.Amúgy egész végig vett mindent a kamera.
-Ádám,megesszük az összes palacsintát amit küldtek a szervezők!-szólt oda Balázs.Hirtelen egy magas,barna hajú emberke dugta ki a fejét khm...félmeztelenül.Nem mint ha nem lett volna jó látvány,de nekem elég kellemetlen volt.
-Hazudtatok?-vonta kérdőre a tekintetét.
-Ha nem mondjuk azt,kidugod a fejed az edző szobából?-nevetett Priskin,ugyan is Ádámnak még nem esett le,hogy én is itt agyok,viszont a többieknek igen.
-Miért ültök az én helyem körül?-indult volna meg a helye felé,de Stieber pont akkor kitette a lábát -ha ha nagyon vicces vagy Zoli,ezt még vissza kapod!-Ádám pedig akkorát repült előre,hogy mindenki szét húzódott így pont rám esett.Megtámasztotta magát az öltöző szekrényben,így eredetileg kidolgozott hasát néztem.Fel fordítottam a fejem,és olyan közel voltunk egymáshoz,hogy azt hittem ott helyben megcsókol.
-Szia!-suttogott,szinte alig hallhatóan.
-Szia!-levette a pólóját a felső polcról,viszont még mindig ugyanebben a helyzetben álltunk.
-Hogy hívnak?-kérdezte.
-Kerner Rebeka Dorina-motyogtam.
-Gyönyörű neved van!-mosolygott rám azzal a "minden lányról leveszem a bugyit" mosollyal.-Fogadd el ezt!-nyújtott nekem oda egy piros, nyolcas mezt.
-Nem kell?-hitetlenkedtem,hiszen ez mégis csak egy eredeti mez.
-Ez a régi mezem-mondta-Fogadd el,és ebben közvetíts.-Elhúzódott ez előbbi kínos helyzetből,majd felhúzta a pólóját.Elmentem a vécébe és gyorsan áthúztam a mezt,majd kiléptem.
-Na?Jól áll a piros?-kérdeztem,mire mindenki rám kapta a tekintetét.
-Komolyan egy csapat focistától kérdezted ezt?-nevetett Gera.
-Azt hittem értetek a divathoz...-csóváltam meg a fejem,viszont a végére elröhögtem magam.
-De ahhoz,hogy megtudjuk állapítani,meg kell,hogy fordulj!-mosolygott Kleinheisler.
-Nem,nem.Ilyet nem játszunk!-nevettem el magam,mire a többiek szomorúan néztek rám.
-Akkor tűzoltósat?-érdeklődött Dani.
-Nem inkább szűzoltósat akartál mondani?-röhögött Némó.Ám elhibázta ugyan is abban a pillanatban Bernd Storck lépett be a fiúk öltözőjébe.Abban szent minutumban mindenki elhallgatott viszont én még mindig mosolyogtam.
-A szűzoltást inkább hagyjuk meg a meccs végére!-törte meg a kínos csendet Bernd.Mindenki elkezdett nevetni.
-Én azt hiszem megyek!-mondtam,de valaki elkapta a karomat.Az edző volt,de nem értettem,hogy miért.
-Beszélhetnénk négy szem közt?-kérdezte,amire egy bólintással válaszoltam.Kimentünk a folyosóra.
-Miről lenne szó?Tudja a szervezők mondták,hogy bemehetek a fiúkhoz,nem beszöktem,én vagyok ezen a meccsen a lenti közvetítő és sajnálom tényleg-kezdtem el magyarázkodni,viszont nem hagyta,hogy befejezzem a mondatot.
-Állj,állj,nyugi...Nem akartalak leszidni sőt...Szeretném,ha maradnátok a meccs utáni "bulira".Ha veszítünk,ha nyerünk szívesen várunk családoddal együtt-annyira felpörögtem,hogy alig tudtam felfogni,hogy mit mondott.
-És csak azt szeretném mondani,hogy...Várjunk csak mit mondott?Pe...persze köszönöm szépen a meghívást!-Gratulálok Rebeka!Sikeresen leégetted magad egy híres edző előtt!
-Tudod...Rég láttam így nevetni a srácokat egy meccs előtt.Köszönöm!-mondta.
-Ugyan már,nincs mit!De nekem most mennem kell,akkor majd találkozunk a meccs után-azzal integettünk egyet egymásnak,majd gyorsan előkaptam a telefonom és tárcsáztam apa számát.Pár csengés után fel is vette.
-Szia kicsim!-köszönt bele,vagyis inkább kiabált bele.
-Csak azt szeretném mondani,hogy meccs után lesz egy buli féleség,ahova meg vagyunk hívva,szóval mielőtt elindultuk felhívtok?-kérdeztem.
-Ez milyen kérdés,hát persze!-mosolygott.Lehetett hallani a hangjában.-Na de most megyek mert alig hallok valamit!Szia!-tette le a telefont.Elindultam a backstageben,de igazándiból nem volt semmi érdekes ott.Hála istennek,tíz perc barangolás után végre megszólalt a szervező,hogy menjek be,mivel el kell mondanom a magyar keretet.Örömmel indultam a pálya felé,ahol már hallottam,hogy az izlandi már a végénél jár.A csapatok már melegítettek,így elfoglaltam a helyem a pálya szélén.Miután befejezte az izlandi,végre jöhettem én.Kezembe nyomtak egy papírt amiből leshettem
-Itt is lennék újra!Most a magyar csapatot fogom elmondani nektek!-mondtam el kis bevezetőmet,majd elkezdtem a felsorolást-A Magyar kezdőcsapat az Izland-Magyarország meccsen!A kapuban egyes mezszámmal Király Gábor!Egyik jobb hátvédünk a kettes mezszámmal rendelkező Lang Ádám!Másik jobb hátvédünk a húszas mezszámmal Guzmics Richárd!Térjünk át a bal oldalra.Az egyik itteni védőnk, a huszonhármas mezszámú Juhász Roland!Míg a másik hátvédőnk a négyes mezszámmal Kádár Tamás!Védekező középpályásunk nem más,mint a nyolcas számmal rendelkező Nagy Ádám!Középen helyezkedik el tízes mezszámmal Gera Zoltán!Támadó középpályásunk a tizenötös számmal rendelkező Kleinheisler László!Balszélen találhatjuk meg tizennyolcas mezszámmal Stieber Zoltánt!Jobbszélen láthatjuk csapatunk kapitányát hetes mezszámmal Dzsudzsák Balázst!Végül de nem utolsó sorban csatárunk,a tizenkilences mezszámmal rendelkező Priskin Tamás!Cseréink pedig: Dibusz Dénes,Gulácsi Péter,Bese Barnabás,Fiola Attila,Korhut Mihály,Elek Ákos,Lovrencsics Gergő,Pintér Ádám,Böde Dániel,Németh Krisztián,Nikolics Nemanja és Szalai Ádám.Szövetségi kapitányunk: Bernd Storck,míg másodedzőink: Andreas Möller és Szélesi Zoltán-minden egyes név elhangzása után,hatalmas tapsvihar tört ki.A következő pillanatban Szuper Viktor jött oda hozzám,majd átkarolta vállam.-Áá!Hello Viktor!We can take a selfie?-kérdeztem tőle angolul.
-Of course!-válaszolt egyértelműen,majd elment.
-A képet természetesen megtalálhatjátok az Instagram profilomon meg persze Facebookon is.Aki nem tudná az Instagram nevem k.rebeka12,míg facebookon Cherry McGericeként találtok meg!-a kamera leállt,így én arrébb vonultam,és egy kis szerkesztés után feltettem a képet a közösségi oldalaimra.
@k.rebeka12: Szuper Viktorral! :) #supervictor #UEFA #euro2016 #eb2016 #france #marseille #ishun #islandvshungary #hun #csakegyutt #hajramagyarok
Percek nagyon gyorsan teltek,én pedig már alig vártam,hogy elkezdődjön a meccs.Mind a két csapat össze gyűltek edzőikkel egy utolsó megbeszélésre.Minden békésen ment,addig amíg meg nem szólalt az izlandi közvetítő.Egy irtó lassú,szinte altató dalt énekeltek el,majd az én fülemben is megszólalt az egyik statiszta,mondva ez után a magyar jön.Miután végre befejezték én jöttem.
-Szerintem ez az altató után dobjuk fel a hangulatot!Hiszen mindenki tudja...Az éjjel soha nem érhet véget!-nevettem.Felcsendült az előbb említett dal,és mikor vége lett annak is,hirtelen egy szervező jelent meg mellettem.
-A nyitó műsoron majd énekelj-jelentette ki tök természetesen,mire nekem szemeim fenn akadtak.
-Mi?Nem is tudok énekelni!És amúgy is mit kéne?-bombáztam kérdéseimmel.
-Láttuk a videót Rebeka...-upsz... Tényleg!El is felejtettem,hogy a nézőim megkértek arra,hogy énekeljek,én pedig hülye,felvettem azt ahogy Pink,Just Like fire című számát-A dalról pedig annyit,hogy David Guetta és Zara Larsson-nak a számát kéne elénekelned!Fogadjunk,hogy ismered!-nézett rám.
-Igen...Muszály énekelnem?-kérdeztem reménykedve,hogy azt mondja,nem.
-Igen!Itt van az,hogy hol és mikor kell bemenned!-adott át egy papírt,majd elment.Végig olvastam,és már gyomorgörcsben volt a hasam.A lapon az állt,hogy a magyar térfélről fogok bevonulni,így hát elindultam arra.a lapot folyamatosan memorizáltam,ezért amilyen szerencsétlen vagyok neki mentem valaminek.Pontosabban valakinek.
-Nem hittem,hogy így találkozunk újra!-nevetett az illető.
-Ádám?-kérdeztem,miközben felsegített.
-Teljes életnagyságban-mosolygott,ezzel megvillantva fehéren csillogó fogait-Mit olvasol?-érdeklődött.
-Azt,hogy hogyan fog lezajlani a nyitó ceremónia-sóhajtottam.
-Te is részt veszel rajta?-vonta föl a szemöldökét.
-Igen...Énekelni fogok,és rettegek.Soha sem énekeltem ennyi ember előtt élőben!-suttogtam el az utolsó mondatot.
-Majd az elején nézz a szemembe!Utána már menni fog-mosolygott.
-Na most menj!-nevettem-Ádám!-szóltam utána.
-Igen?
-Köszönöm!-öleltem meg.Ő puszit adott a homlokomra,majd elment a csapathoz.A főnök jelzett,hogy öt perc és indul a műsor.Én elfoglaltam a magyar kis padnál a helyem,míg a csapat egy kis folyosóra mentek,ahol már várták őket a gyerekek.Hirtelen megszólalt egy zene,ami azt jelezte,hogy jöhetnek azok a gyerekek akik a mezeket "terítik" ki.Egyszerre jöttek ki,és terítették szét a magyarországi és az izlandi mezt.A következő pillanatban ismét kamaszok jelentek meg.Mindegyiknél egy-egy betű volt,amiből majd ki fogják tenni a Marseille feliratot.Miután ezt megtették,behozták a Magyar-és az Izland zászlót.Ezután pedig megjelent a két csapat is,ami azt jelentette,hogy most következek én.Megszólalt a zene,nekem pedig el kellett indulnom középre,addig amíg nem kezdődött el a piros szőnyeg.Most következett a legnehezebb rész.El kell,hogy kezdjek énekelni.Ádám szemébe néztem,aki egyet csak bólintott és kezdtem énekelni.
-Repülésre születtünk,tehát éljünk amíg minden össze nem omlik.Csukjuk be a szemünket és hagyjuk,hogy a pillanat vezesse az egész világot-kezdtem el énekelni,még mindig Ádám szemébe nézve.Hirtelen körbe pillantottam,meglátva,hogy mennyire tetszik nekik az amit csinálok.Mindenhol telefonokat láttam,és azt ahogy az emberek mosolyogva énekelnek.Erőt vettem magamon és megindultam.Elkezdtem a közönségnek énekelni.
-Ez neked szól!-fejeztem be a dalt.Mindenki-még az Izlandiak közül is páran- állva tapsolt.Egyből Ádámra pillantottam,aki mosolyogva tapsolt.Talán ez esett a legjobb mind közül.Mosolyogva hagytam el a pályát,majd kisétáltam a pálya szélére.Először Izlandnak a nemzeti dalát hallgattuk meg,majd következhetett a Magyar himnusz.A kezem a szívemre helyeztem,úgy énekeltem az egészet végi.Most néztem csak meg,hogy mennyire össze fogott a Magyar Nemzet.Egy könnycsepp csordult ki a szememből,amit egyre több követett.próbáltam nem feltűnően sírni,ami nagyjából sikerült is."Csak" a Magyar csapat vette észre és Bernd Storck.A dal végén ameddig elpakolták a díszletet,addig ők oda jöttek hozzám és átöleltek.Az idilli pillanatot Bernd zavarta meg,jelezve,hogy a kezdő csapat menjen föl a pályára.Én elfoglaltam a pálya szélén a helyem.Leültem a fülem és vártam,hogy elkezdődjön a meccs.A mérkőzés előtti utolsó feladatom annyi volt,hogy számoljak vissza.Egyszerre mondtam az izlandival-akiről kiderült,hogy Áðámvar Nnðórsonnak hívják-természetesen ő is és én is a saját anyanyelvemmel mondtam.
-Három (þrjú), kettő (tveir), egy (fyrs), nulla (núll)!-kiáltottuk Áðámvarral,majd a kopasz fütyült,és Izland már kezdhetett is.Minden nyugisan ment a harmincnyolcadik percig,amikor is Sigthórsson lövése Guzmics lábáról kipattant az alapvonalon túlra,ez azt jelezte,hogy Izland szöglettel jöhet.Gudmundsson ívelte a labdát középre,amit Király ugyan meg akart fogni,de sajnos kiesett a kezéből,így ő elesett.Gunnarson belemegy Kádárba,és a bíró nem fújta le!Gunnarson össze esik,Karaszjov pedig tizenegyest ítél!Mint mindenki én is felpattantam a és mindennek elmondtam a bírót.Bernd Storck magyarázott,és a csapatból mindenki fogta a fejét.Kleinheisler László pedig a bírónak pofázott,Balázs és Kádár fogta vissza.A bíró nem vitatta meg döntését,ez tuti tizenegyes.Király a kapufának támaszkodott,majd megveregette egy kicsit,majd beállt a kapuba.Sigurdsson állt a tizenegyes vonal elé,akiről tudni lehet,hogy a hét legutóbbi válogatottbeli gólja közül ötöt tizenegyesből lőtt.A kopasz belefújt sípjába,Sigurdsson pedig ellövi a jobb sarokba,viszont Király a balra ugrik,így a labda a hálóba kerül.Izland megszerzi a vezetést a harminckilencedik percben.Mindenki fogja a fejét.Hihetetlen,hogy egy ilyen,nem megérdemelt tizenegyessel vezessenek.Meg sem érdemlik.A további hét percben nem történt semmi érdekes.A fiúk,orrat lógatva jöttek le a pályáról.Bernd intett,hogy menjek.A szünetben úgy sem volt dolgom,hiszen senki sem marad a helyén.Örömmel mentem be a fiúk öltözőjébe,ahol majdnem mindenki szomorú volt.Bernd reménykedve nézett rám,hogy tudok valamit tenni.
-Mi van már fiúk?Azt ne mondjátok,hogy egy ilyen bugyuta tizenegyestől elmegy a kedvetek!Semmivel nem tudnak többet,mint ti.Azért mert a bíró vak,hülye meg süket nem kell feladni!Ha kell bíróstól nyerjük meg a meccset!Egy gól fiúk...Ennyi kell és tovább jutók vagyunk.Ez lebegjen a szemetek előtt!Ne nekem,ne Berndnek,hanem magatoknak és a magyar szurkolóknak nyerjétek meg a meccset,aki vagy elutazott idáig,hogy titeket lásson,vagy pedig otthon a tévé előtt,vagy épp valami kivetítőn nézi a meccset és szurkol nektek.Harcoljatok fiúk.Gyerünk!-kiáltottam.-A kopasz hörcsögöt,meg majd én meccs után lerendezem-nevettem,mire végre megjelent egy-egy mosoly az arcukon.
-Na gyerünk fiúk!-állt föl Dzsudzsák.-Hajrá!-kiáltotta.
-Magyarok!-zengett az öltöző.Végre vissza tért beléjük a tűz és a hajtás.Hagytam még őket egy kicsit beszélgetni,taktikázni,én pedig kimentem a büfébe,vettem egy kólát,majd vissza tértem a pálya szélére...
